A 940 kilométer átmérőjű,a Földtől ötmilliárd kilométer távolságra lévő Ceres törpebolygó felfedezésére 2007-ben indult a német-amerikai Dawn-misszió, mely 2016 nyarán ért véget.
Márciusban, Göttingenben tették közzé a hírt, miszerint a Ceres törpebolygó Occator-kráterének közepén lévő világos terület a becslések szerint 30 millió évvel fiatalabb, mint maga a kráter.
A NASA Dawn űrszondája szolgáltatta az adatokat az Occator központi részéről, amelyet elemezve megállapították, hogy a különleges, fényes terület, a Cerealia Facula csupán mintegy négymillió éves, ami földtani szempontból nagyon fiatalnak számít - írja a PhysOrg tudományos portál.
A Ceres törpebolygó a Mars és Jupiter között található, melynek sötét felszínén korábban több mint 130 feltűnő, világos foltot fedeztek fel, melyek a felvételek szerint nagyrészt sóból állnak. Nagyfelbontású képek tanúsága szerint a rejtélyes foltok egyike, a Cerealia Facula egy kupolaszerű képződmény, amelynek oldalain törések futnak végig. A képződmény körül és a kráter alján is feltűnő repedések láthatóak, amelyek a többi fénylő foltig érnek. A kutatók vizsgálatai alátámasztották a korábbi eredményeket, melyek szerint a tükröződő anyag karbonát. A kráter egy másik, szintén fényes területe, a Vinalia Faculae karbonátok és sötét anyag elegyét tartalmazza - írják az Astronomical Journal című tudományos lapban megjelent tanulmányukban a tudósok. Új bizonyítékok utalnak arra, hogy a kupolaszerű képződmény valószínűleg egy hosszan tartó folyamat során keletkeztek. A kutatók úgy vélik, a folyamat elindítója az a becsapódás lehetett, amely magát a krátert is kivájta, és amelynek hatására sós folyadék került a felszín közelébe. Víz és cseppfolyóssá vált gázok, például szén-dioxid és metán került a felszínre és alakította ki a képződményt. A felfelé törő gázok karbonban gazdag anyagokat is a felszín irányába kényszeríthettek. Ebben az időszakban a fényes anyag a törések révén törhetett fel, így alakítva ki a ma látható felszínt.
Forrás: MTI 2017. március 9.
