http://evangelium.katolikus.hu/

2012. május 17. - Csütörtök (Jn 16,16-20)

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem, (mert az Atyához megyek.)” Tanítványai erre így tanakodtak: „Mit akar mondani ezzel: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem? És hogy: Az Atyához megyek? Mit jelent az, hogy: Még egy kis idő? Nem értjük, mit beszél.” Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, így szólt tehát hozzájuk: „Azon tanakodtok, hogy azt mondtam: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem? Bizony, bizony, mondom nektek: Sírni fogtok és jajgatni, a világ pedig örül. Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul.” Jn 16,16-20

Elmélkedés

Jézus búcsúbeszédében az apostolok előzőleg azt nem értették, hová fog menni mesterük. Miután megtudták, hogy Jézus az Atyához tér vissza, egy újabb rejtéllyel találják magukat szemben, amikor Jézus arról beszél, hogy „egy kis idő” múltán nem fogják látni őt, majd ismét eltelik „egy kis idő”, és viszontláthatják őt. A beszédtől számítva, amely nagycsütörtökön, az utolsó vacsorán hangzott el, valóban csak egy kevés idő telik el Jézus nagypénteki haláláig, amikortól nem látják őt. Aztán újra egy kevés idő, s Jézus harmadnapra feltámad a halálból, s viszontlátják őt. Számunkra is lehetnek olyan órák vagy napok, amikor nem látjuk Jézust, s amikor lelkünk nem annyira érzékeny sugallatainak befogadására. Valószínűleg ilyenkor nem is ő távozik el tőlünk vagy hallgat, hanem mi figyelünk helyette másra. Milyen jó lenne, ha ez mindig csak „egy kis idő” volna! Ha érezzük hiányát, teremtsünk csendet magunkban, s csak az ő szólítására figyeljünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a neked leginkább tetsző erény, azt látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra, hogy belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem tettél volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad, hogy jóságoddal egyesítsük hitünket.

Kategóriák: http://evangelium.katolikus.hu/

2012. május 16. - Szerda (Jn 16,12-15)

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még sok mondanivalóm volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek. Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.” Jn 16,12-15

Elmélkedés

A Szentlélek elvezet majd titeket a teljes igazságra – mondja Jézus a tanítványoknak. De milyen igazságról tesz tanúságot a Lélek, és hová vezeti az egyéneket és a közösséget? A teljes igazság, ahová Isten Lelkének vezetésével eljuthatunk, a Krisztusban való hit. Hit abban, hogy Ő az Isten Fia, akinek az a küldetése, hogy megismertesse a világban élő emberekkel az igaz Istent. Hit abban, hogy Jézusban a mennyei Atya mutatja meg magát nekünk, és személyében visszavonhatatlan szeretetét közli velünk. Hit abban, hogy Krisztus megváltó halála megszerezte nekünk az Istennel való kiengesztelődést és hit a feltámadás üdvözítő erejében. Ennek az igazságnak a része az is, hogy Jézus szenvedése eltörli bűneinket és számíthatunk az Atya irgalmára, ha tékozló és megtérő gyermekeiként visszatérünk hozzá. A teljes igazsághoz, amelyet a Szentlélek segítségével ismerünk és értünk meg, hozzátartozik, hogy Krisztus által eljuthatunk a mennyei Atyához, ahol az örök élet vár bennünket. Várom-e a Szentlélek eljövetelét és szeretném-e általa megérteni Krisztus tanítását, s megismerni mennyei Atyámat?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, szeretettel valósítsd meg ránk vonatkozó akaratodat azáltal, hogy mindennap irgalmas karjaidba veszel minket. Irgalmad nélkül elvesznénk és elveszítenénk legnagyobb ajándékodat, az örök életet.

Kategóriák: http://evangelium.katolikus.hu/

2012. május 15. - Kedd (Jn 16,5-11)

Búcsúbeszédében Jézus ezt mondta tanítványainak: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. Senki sem kérdi közületek, hová mégy. De mivel ezt mondtam nektek, szomorúság tölti el szíveteket. Pedig én az igazságot mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt nektek. Amikor eljön, meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről: mert nem hittek bennem. Az igazságról: mert az Atyához megyek, és már nem láttok engem. Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték.” Jn 16,5-11

Elmélkedés

Jézus arról beszél a mai evangélium szerint a tanítványoknak,, hogy ne szomorkodjanak távozása miatt, hanem örüljenek, mert elmenetelét követően elküldi a Szentlelket, aki mindig az őt követőkkel marad. Az eljövendő Szentlelket Jézus többször is az Igazság Lelkének nevezi, aki megvilágosítja a bűnösök értelmét, hogy felismerjék vétkeiket és bűnbánatot tartsanak. Ezzel elkerülhetik azt, hogy a végső ítéletkor a kárhozatra kerüljenek. Sok ember ugyanis nem látja át, hogy milyen súlyos dolog az, ha Isten ellen bűnt követ el, s nem gondol annak következményeire. Pedig aki a földi életben visszautasítja Isten szeretetét és nem fogadja el az ő irgalmát, az a halál utáni életben is kizárja magát az Istennel való közösségből. Ahogyan a Szentlélek az Isten ajándéka számunkra, ugyanúgy a bűnbánat és a kiengesztelődés is. Felébreszti bennünk a vágyat, hogy visszatérjünk hozzá az atyai házba. Ne halasszuk el ezt a lehetőséget, hanem induljunk felé, az irgalom Istene felé.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Szentséges Szűz Mária, Isten Anyja, Te ajándékoztad a világnak az igaz világosságot, Jézust, a te Fiadat – Isten Fiát. Te teljesen ráhagyatkoztál Isten meghívására, s így a jóság forrásává lettél, mely Istenből fakad. Mutasd meg nekünk Jézust. Vezess minket Őhozzá. Taníts meg minket megismerni és szeretni Őt, hogy mi magunk is valóban szerető emberek és az élő víz forrásai lehessünk egy szomjazó világban.

XVI. Benedek pápa

Kategóriák: http://evangelium.katolikus.hu/

2012. május 14. - Hétfő (Jn 15,26 - 16,4)

Jézus az utolsó vacsorán így szólt apostolaihoz: Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem vagytok! Azért mondtam ezt nektek, hogy meg ne botránkozzatok. Ki fognak zárni benneteket a zsinagógákból. Sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek, így tesznek majd veletek, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. Ezeket azért mondtam el nektek, hogy amikor eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek. Jn 15,26 - 16,4

Elmélkedés

Az Egyház hagyománya szerint a húsvét utáni negyvenedik napon ünnepeljük Jézus mennybemenetelét, az ötvenediken pedig pünkösdöt, a Szentlélek kiáradását. A húsvéti időszak végéhez közeledve egyre többször olvasunk az evangéliumban arról, hogy Jézus a távozásáról, illetve a Szentlélek eljöveteléről beszél. A mai evangéliumban, amely az utolsó vacsorán mondott beszéd részlete, az Igazság Lelkének nevezi Jézus a Szentlelket, aki majd tanúságot fog tenni róla. Az eljövendő Lélek ugyanakkor megerősíti a tanítványokat, hogy az üldözések ellenére is kitartsanak a Jézusról szóló tanúságtételben. Az evangelizáció első formája a tanúságtétel. Ha egy hiteles tanúságtétel előzi meg az evangélium szóbeli hirdetését, bátran reménykedhetünk abba, hogy az evangélium tanítása már egy jól előkészített földbe hull, és meg tudja hozni gyümölcsét. Ez a tanúságtétel egészen konkrétan azt jelenti, hogy Krisztus példája szerint élünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, te azt mondtad tanítványaidnak: Ti vagytok a világ világossága. A fény világít, szórja sugarát és elűzi a sötétséget. Engedd, Uram, hogy én is fénysugár lehessek! Hadd vigyem az öröm fényét az emberek közé, hiszen én is a te kegyelmed fényességében élek! Hadd legyek akaratod szerint a világosság gyermeke! Világítson az én életem is, hogy a téged kereső, utánad vágyó lelkek általam hozzád találjanak.

Kategóriák: http://evangelium.katolikus.hu/

2012. május 13. – Húsvét 6. vasárnapja (Jn 15,9-17)

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben. Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást! Jn 15,9-17

Elmélkedés

Szeretetből fakadó öröm

A húsvéti időszak 50 napja idején Krisztus feltámadásának örvendünk, amely esemény fordulatot hozott a megváltásra váró emberiség történetébe és remélhetőleg fordulatot hoz mindannyiunk életébe. Ebben időszakban újra és újra visszatérünk gondolatban az utolsó vacsorán történtekhez és a keresztúthoz, amelyek egyértelműen jelzik számunkra Isten szeretetét. A mai vasárnap evangéliuma szintén az isteni szeretet titkába enged bepillantást. Jézus azzal a szeretettel fordul felénk, amellyel őt szereti a mennyei Atya. Két dolgot kér: egyrészt viszonozzuk szeretetét, azaz szeressük Istent, másrészt emberi kapcsolatainkban ennek a szeretetnek a megélésére, továbbsugárzására törekedjünk. Mi lehetne nagyobb Krisztus szereteténél, aki az életét áldozta fel értünk? Az ő szeretetnél nagyobbat nem kaphatunk egyetlen embertől sem, ezért semmit sem helyezhetünk elébe. Nem szerethetünk senki mást jobban, mint aki bennünket a legjobban szeret! Mert válaszolhatunk-e másként Krisztus önfeláldozó és mértéket nem ismerő szeretetére, mint azzal, hogy ő az első az éltünkben és őt szeretjük a legjobban? Hiába is keresnénk, nem találunk olyan személyt, aki Jézusnál jobban szeret bennünket!

Sokak számára furcsának tűnik, hogy Jézus parancsba adja a szeretet gyakorlását, amely parancs egyaránt szól egykori tanítványainak és nekünk is, az ő követőinek. De hogyan lehet megparancsolni bárkinek is azt, hogy szeresse a másik embert? Hogyan kell ezt értenünk? Fontos, hogy ebben az esetben nem egy kívülről jövő, tőlünk, emberi létünktől és személyiségünktől idegen parancsról van szó, hanem jóval többről, egy szívünkbe írt törvényről, parancsról, mert Isten, aki maga a szeretet, a saját hasonlatosságára teremtette meg az embert, s ezért a szeretet törvénye és képessége mindannyiunkban benne él. Aki már legalább egyszer megtapasztalta életében Isten szeretetét, az belső ösztönzést, belülről, a szíve, lelke mélyéről forrásozó késztetést érzett arra, hogy a szeretetet tovább kell adnia. Mintha a lelkünk mélyéről parancsolná valami nekünk, hogy osszuk meg a szeretetet, adjuk tovább Isten szeretetét.

Isten szeretetének megtapasztalása örömöt ébreszt a szívünkben. Jézus arról beszél a mai evangéliumban, hogy az ő öröme teljessé válik mindazokban, akik az ő szeretetében élnek. Az öröm abból fakad, hogy érzem: Isten szeret engem, találkozni akar velem. Szintén örömöt érezhetek akkor, ha megtapasztalom, hogy a szeretet célba ér, megérinti a másik ember szívét. A találkozás nem csak érzelmet, a szeretet érzését ébreszti bennem, hanem megmozgatja értelmemet és akaratomat is. Értelmemmel ugyanis belátom, hogy az engem szerető Isten jót akar nekem, sőt, a legfőbb jót, az üdvösséget, az örökké tartó együttlétet Ővele. Akaratom pedig elfogadja ezt az isteni akaratot. Az érzelmi meghajlás, az értelmi párbeszéd és akaratom meghajlása által fejlődök a szeretetben, növekszem Isten szeretetében.

Jézus az örömről, pontosabban az öröm teljességéről beszél. Minek szoktunk örülni? Egy baráti beszélgetésnek? Egy szeretetteljes találkozásnak valakivel hosszú idő eltelte után? Vagy annak örülünk, amikor sikerült megvalósítanunk azt, amit régóta szerettünk volna? Vagy talán a megvásárolt vagy ajándékba kapott dolgoknak örülünk? Vagy örülünk a elvégzett munkánk eredményének, illetve másoktól kapott elismerésnek? Minek szoktunk örülni? Sok minden kiválthatja bennünk az öröm érzését, de mindannyiszor el is múlik ez az érzés. Jézus másfajta örömöt ad nekünk. Az öröm teljességét. Soha el nem múló örömöt. Jézus az igazi, lelki öröm forrása.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A szeretet oly titokzatos számunkra, hiszen nem tudhatjuk, hogy mi az a cselekedet, mozzanat vagy szó, ami felkelti a szeretet érzését szívünkben valaki iránt. És azt sem láthatjuk előre, hogy mi lesz az a cselekedetünk, szavunk, amely megérteti a másik emberrel, hogy szeretjük őt, mert ez a tett szeretetünknek a jele. Ahhoz kérjük segítségedet, hogy szeretetünk soha ne merüljön ki szavakban, hanem cselekedetekben nyilvánuljon meg. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

Kategóriák: http://evangelium.katolikus.hu/

2012. május 12. – Szombat (Jn 15,18-21)

Búcsúbeszédében Jézus így szólt övéihez: „Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg: engem előbb gyűlölt. Ha a világból volnátok, szeretne titeket a világ, mint övéit. De ti nem vagytok a világból, mert kiválasztottalak titeket a világból; ezért gyűlöl benneteket a világ. Emlékezzetek vissza tanításomra: nem nagyobb a szolga uránál! Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tiéteket is megtartják. Mindezt miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.” Jn 15,18-21

Elmélkedés

Az utolsó vacsorán arra figyelmezteti a jelenlévőket Jézus, hogy tanítványaira is ugyanaz a sors vár majd, mint őrá. Ha őt és tanítását elfogadják, akkor a tanítványokat is. Ha Jézust üldözték, akkor a tanítványoknak is üldözésben lesz részük Jézusban való hitük miatt. A tanítvány részéről azonban nem csupán passzív sorsközösség-vállalásról vagy tehetetlen belenyugvásról van szó, hanem annak megértéséről és elfogadásáról, hogy a nehézségek és üldözések ellenére is örömteli lehet életük, ha kitartanak az Úr mellett és hűségesek maradnak hitükhöz. A tanítvány részéről ez a pozitív magatartás abban nyilvánul meg, hogy Jézus példája és akarata szerint imádkozik üldözőiért és megbocsát nekik. A nehézségek idején gondoljunk Szent Pál szavaira, amely szerint semmilyen nehézség, üldöztetés nem szakíthat el minket Krisztus szeretetétől. Ha Krisztussal és érte vállaljuk az üldözéseket, szomorúságunk örömre fog változni.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Kérlek Téged, Jézus Krisztusom, legyen a Te szenvedésed az én erősségem, mely véd, őriz, oltalmaz az élet nehézségeiben. Vérednek hullása legyen vétkem lemosója, halálod legyen örök dicsőségem, feltámadásod pedig táplálja bennem a reményt, hogy én is az örök boldogság részese leszek, aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké.

Kategóriák: http://evangelium.katolikus.hu/

2012. május 11. - Péntek (Jn 15,12-17)

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!” Jn 15,12-17

Elmélkedés

Egy fiatal fiú sokszor mesélt nekem a haverjairól és közös szórakozásaikról. Mivel az elbeszélésekben mindig új szereplők tűntek elő, egyszer megkérdeztem tőle, hogy a sok haver között van-e olyan, aki igazi barátjának számít, akkor hosszabb gondolkodás után azt válaszolta, hogy valójában nincs. Az igazi barátság több mint egy gyors és felszínes kapcsolat. Ti barátaim vagytok – mondja Jézus az evangélium szerint, s szava ránk is vonatkozik. Ő tehát a velünk való barátságra törekszik, de vajon mi is akarjuk-e ezt a barátságot. A barátság nem a személyek közti látszatkapcsolat, s nem is egy érdekkapcsolat abban az értelemben, hogy mindenki a maga érdekét keresi a barátságban. Az igazi barát önmagát osztja meg a másikkal és részesedik barátjának örömeiben és gondjaiban egyaránt. Kitüntető dolog számunkra, hogy Jézus barátai lehetünk. Maradjunk hűségesek e barátsághoz!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Szentséges Szűz Mária, Isten Anyja, Te ajándékoztad a világnak az igaz világosságot, Jézust, a te Fiadat – Isten Fiát. Te teljesen ráhagyatkoztál Isten meghívására, s így a jóság forrásává lettél, mely Istenből fakad. Mutasd meg nekünk Jézust. Vezess minket Őhozzá. Taníts meg minket megismerni és szeretni Őt, hogy mi magunk is valóban szerető emberek és az élő víz forrásai lehessünk egy szomjazó világban.

XVI. Benedek pápa

Kategóriák: http://evangelium.katolikus.hu/

2012. május 10. - Csütörtök (Jn 15,9-11)

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen.” Jn 15,9-11

Elmélkedés

A szőlőtőről és a szőlővesszőkről szóló jézusi példabeszéd folytatása a mai evangéliumi rész, amelyből megtudjuk, hogy a szeretet az az éltető erő, amely összekapcsolja Jézust és a benne hívőket. A szeretet folyamatos és kölcsönös áramlása jelenti az Isten és az ember közti kapcsolat alapját. Krisztushoz fűző szeretetünknek egyrészt folyamatosnak kell lennie, mert ha megszűnik, a kapcsolatunk is megsérül. E szeretetet ugyanakkor jellemzi a kölcsönösség is. Jézus szeret minket, és mi viszonozzuk az ő szeretetét. Amikor a szeretetnek ilyen formájú megélésére törekszünk, akkor nem kevesebbre vállalkozunk, mint hogy olyan szeretet kössön össze minket Jézussal, amilyen szeretet összekapcsolja az Atyát és a Fiút. Jézus szavai igazak: Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Viszonozzuk Jézus szeretetét olyan gyermeki engedelmességgel, ahogyan ő szereti az Atyát! Lehet-e bármi is fontosabb életünkben, mint megmaradni ebben a szeretetben?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, szeretettel valósítsd meg ránk vonatkozó akaratodat azáltal, hogy mindennap irgalmas karjaidba veszel minket. Irgalmad nélkül elvesznénk és elveszítenénk legnagyobb ajándékodat, az örök életet.

Kategóriák: http://evangelium.katolikus.hu/

2012. május 9. - Szerda (Jn 15,1-8)

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek. Jn 15,1-8

Elmélkedés

Jézus és az ő követői közötti kapcsolatról szól a szőlőtőről és a szőlővesszőkről hallott evangéliumi példabeszéd. Miként a szőlőtő élteti a vesszőket, ugyanúgy a keresztény ember Krisztusból él és táplálkozik. Csak általa tudunk termést hozni, amely egyrészt a keresztény életet, másrészt a missziós küldetést jelenti. Ha megszakad ez az éltető kapcsolat, terméketlenné és haszontalanná válik a tanítvány élete. A kölcsönös egymásra utaltság másik eleme az, hogy a szőlőtő önmaga nem tud gyümölcsöt teremni. Csak a szőlővesszőkön van termés. Az alázatos és egyszerű Jézus a mi segítségünkkel és közreműködésünkkel akar jelen lenni a világban. Jézus tanítása nem csupán egy üzenet, amelyet megismerünk, hanem olyan élő igazság, amelyet életté kell váltanunk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó irgalmas Atyánk, a te Fiad, Jézus Krisztus, az élők és holtak bírája, az első eljövetel alázatában megváltotta az emberiséget a bűntől, és dicsőséges visszatértekor számon fog kérni minden bűnt: atyáinktól, testvéreinktől és tőlünk, a te szolgáidtól, akik a Szentlélek indítására teljes szívvel bánva bűneinket visszatérünk Hozzád. Légy hozzánk irgalmas és bocsásd meg bűneinket!

Boldog II. János Pál pápa

Kategóriák: http://evangelium.katolikus.hu/

2012. május 8. – Kedd (Jn 14,27-31a)

Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen! Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát: úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem.” Jn 14,27-31a

Elmélkedés

Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek – mondja Jézus az utolsó vacsorán. A vallásos és rendszeres szentírásolvasó számára nem előzmény nélküliek e szavak, hanem azonnal észreveszi, hogy az ószövetségi idők jövendölései beteljesednek azáltal, hogy Jézus ajándékba adja a világnak és az emberiségnek az igazi a békét. A prófétai jövendölésekben sokszor előkerül a gondolat, hogy a messiáskirály elérkezésével és Isten uralmának megvalósulásával elérkezik a földre a békesség. Izajás például a „béke fejedelmének” jöveteléről beszél, Mikeás pedig azt mondja az eljövendőről, hogy „ő maga lesz a béke”. A jövendölések megvalósulását először akkor tapasztalja meg a világ, amikor Jézus születésekor az angyalok békét hirdettek a jóakaratú embereknek. Ahol pedig Jézus fellép, ott a béke is megjelenik, bár tanítása felforgatja ennek a világnak a rendjét, hogy az isteni béke költözzön helyébe. Találjuk meg boldogságunkat a békességszerzésben!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Istenem, őrizz meg engem attól, hogy valaha is terhesnek érezzem a munkát, vagy kedvetlen legyek hivatásomban. Adj kitartást, örömet, mellyel végzem a munkámat, valamint hasznosan, jól gazdálkodjam az idővel, ne fecséreljem el haszontalan beszélgetéssel, vagy időtöltéssel. Adj nekem oly erős szeretetet, hogy az, amit mára rendeltél nekem, ne teher legyen, hanem öröm.

Kategóriák: http://evangelium.katolikus.hu/

2012. május 7. - Hétfő (Jn 14,21-26)

Jézus az utolsó vacsorán így beszélt tanítványaihoz: „Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti. Én is szeretni fogom őt, és kinyilatkoztatom magam neki.” Júdás – nem a karióti – itt közbeszólt: „Uram, hogyan van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?” Jézus így folytatta: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret engem, az nem tartja meg tanításomat. Az a tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttatja mindazt, amit mondtam nektek.” Jn 14,21-26

Elmélkedés

Jézus földi tevékenységének egyik fontos eleme a tanítás. Útja során betár a zsinagógákba tanítani, de az ünnepek alkalmával a jeruzsálemi templomban is tanít. Tanító beszédet intéz a néphez a hegyen vagy máskor a tóról egy bárkából. Jézus tanítása sok elemében megegyezik korának más tanítói tanításával, mégis különbözik attól. A különbség több mindenben is megmutatkozik, de a legfőbb talán az lehet, hogy míg a hivatalos tanítók saját véleményüket mondták a törvénnyel és a parancsokkal kapcsolatban, addig Jézus azt hirdeti, amit a mennyei Atya rábízott. Ennek fényében a mai evangélium kijelentése – aki szeret engem, megtartja tanításomat – azt jelenti, hogy aki Jézus szereti, az magát az Atyát is szereti, hiszen az ő parancsait és tanítását tartja meg. Isten iránti szeretetünk tehát a parancsok megtartásában nyilvánul meg.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mária, az Egyház Anyja és az evangelizáció Csillaga! Légy velünk az úton, ahogy Pünkösd napján is ott álltál a tanítványok mellett. Bizalommal fordulunk hozzád, hogy közbenjárásodra az Úr adja meg nekünk a kitartás ajándékát a missziós munkában, amely az egész egyházi közösség ügye, mindannyiunk ügye.

Kategóriák: http://evangelium.katolikus.hu/

2012. május 6. – Húsvét 5. vasárnapja (Jn 15,1-8)

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek. Jn 15,1-8

Elmélkedés

Megmaradni Krisztus szeretetében

Az elmúlt hetek híradásait figyelemmel kísérők lassacskán szakértőnek érezhetik magukat szőlészet és borászat témában. A bátrabbak talán már el is döntötték magukban, hogy szőlészetből fognak diplomamunkát vagy szakdolgozatot írni, mert oly nagy a hiány az ilyenből. A mai evangéliumban is szőlőről van szó, de sietek eloszlatni azt a feltételezést, hogy ennek bármilyen politikai célja volna. Húsvét 5. vasárnapján ugyanis háromévente (B liturgikus év) ezt az evangéliumi példabeszédet olvassuk fel világszerte a szentmiséken, s ennek megfelelően most is, mint korábban, a történet lelki mondanivalójára szeretnénk figyelni. Mit szeretne Jézus azzal mondani, hogy ő a szőlőtő és mi, az ő tanítványai vagyunk a szőlővesszők?

Az elmúlt vasárnapi evangéliumban a következőt hallottuk Jézustól: „Én vagyok a jó pásztor. … Életemet adom a juhokért” (Jn 10,14-15). A mai evangélium kijelentésének mondanivalója összecseng ezzel. „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők” (Jn 15,5) – mondja a mi Urunk. Ő táplál bennünket, belőle élünk. Hozzá kapcsolódik az életünk, s ha ez a kapcsolat megszakadna, az élet forrásától szakadnánk el.

Jézus felszólítást intéz hozzánk, hogy maradjunk őbenne, kapcsolódjunk hozzá, ragaszkodjunk hozzá, miként a szőlővesszők kapcsolódnak a szőlőtőhöz. Ez a hosszú távú kapcsolat és ragaszkodás talán egyesek furcsának tűnik, hiszen világukban a mobilitás, a mozgékonyság előtérbe került. Nem jelent már gondot, hogy a fiatalok lakóhelyüktől távoli városokba járnak tanulni, és ha a családfenntartó más városban kap munkahelyet, akkor az egész család vele költözik. Ismerek olyan családokat, akiknél ez néhány évente előfordul, és megszokták már rendszeres költözködést. Az állandóan változó, felgyorsuló világban nem mindenki tartja fontosnak, hogy legyenek gyökerei, tartozzon valakihez vagy valamilyen közösséghez. De egy idő után ők is megérzik mindennek a hiányát, megérzik, hogy érdemes valahová, valakihez tartozni. A keresztény ember számára az emberi kapcsolatok mellett az is fontos, hogy lelki kapcsolatban legyen Istennel.

A keresztény művészetekben nagyon szépen jelenítik meg a Jézusról, mint szőlőtőről szóló evangéliumi példázatot. Az ábrázolásokon középen van Krisztus, az igazi szőlő, akiből leágazik tizenkét szőlővessző, amelyek az apostolokat jelentik. Az apostolok szőlővesszőjéből nőnek ki a többi tanítvány szőlővesszői, amelyek termést hoznak. Magunkat is könnyen elhelyezhetjük az ilyenfajta képeket, amelyek a Krisztushoz való tartozáson túl arra is rávilágítanak, hogy mindannyian az Egyház nagy közösségéhez tartozunk és egymással is élő kapcsolatban vagyunk. Nem csupán Krisztussal köt bennünket össze a szeretet, mint a kapcsolat biztos alapja, hanem egymással való kapcsolatunknak is ez a szeretet az éltető eleme.

Nem kell szőlősgazdának lennünk ahhoz, hogy tudjuk, a szőlővesszők minden körülmények között a szőlőtőhöz kapcsolódnak. Az időjárás viszontagságait: a hideget és a jégesőt, valamint a növényi betegségeket egyaránt viselik. De az éltető napfény is egyaránt éri őket és a talaj tápanyaga is az egész szőlőt élteti. Őrizzük a Krisztussal való közösségünket! Maradjunk meg az ő szeretetében, hogy Isten megdicsőítése által bőséges termést hozzunk!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A hozzád fűződő engedelmes, fiúi kapcsolat és az Egyház többi tagjával való testvéri szeretettől vezérelt közösség ápolása egyaránt fontos számunkra. Szentlelked indítson minket arra, hogy az életszentségre törekedjünk, bátran megvalljuk hitünket, közösségben éljünk egymással és hirdessük az evangéliumot! Legyünk élő szőlővesszők! Legyünk az Egyház élő tagjai! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

Kategóriák: http://evangelium.katolikus.hu/

2012. május 5. – Szombat (Jn 14,7-14)

Az utolsó vacsorán Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem.” Jn 14,7-14

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus folytatja az utolsó vacsorán mondott búcsúbeszédét, amelyben arról hallunk, hogy az Atyáról beszél. Ez olyannyira felkelti az apostolok érdeklődését, hogy Fülöp a többiek nevében is azt kéri, hogy Jézus mutassa meg az Atyát. Válaszként Jézus arról beszél, hogy mennyire szoros a kapcsolata az Atyával, hiszen Jézus az Atyában van és az Atya őbenne. Sőt, szoros kapcsolat helyett inkább az Atya és Jézus egységéről kell beszélnünk. Az Atya Krisztus személyében nyilatkoztatja ki, mutatja meg magát leginkább az embereknek nekünk. Ha az Atyát keressük, Krisztushoz kell fordulnunk, ha látni akarjuk őt, nézzünk Jézusra, ha hallani akarjuk az Atya szavát, hallgassuk Fiát, Jézust, akit ő küldött hozzánk. Az Atya éppen azért küldte el Fiát a világba, hogy Jézus által ismerjük meg őt.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, vedd le rólam bűnös életem terheit, amelyek megakadályoznak abban, hogy egészen neked adjam magamat! Hallom, érzem, hogy hívsz engem az elkötelezett életre, amely középszerűségem feladását jelenti, hogy érted a nagyobb jót válasszam. Nem magamra akarok építeni, hanem terád, a biztos alapra, aki szolgálatot kérsz tőlem, hogy jócselekedeteimben a te jóságod ragyogjon fel az emberek számára.

Kategóriák: http://evangelium.katolikus.hu/

2012. május 4. - Péntek (Jn 14,1-6)

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: „Elmegyek, és helyet készítek nektek?” Ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahová én megyek!” Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?” Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” Jn 14,1-6

Elmélkedés

A mai evangéliumi rész az utolsó vacsorán játszódik. Jézus hamarosan bekövetkező haláláról is nyíltan beszél már tanítványinak. Miután megmosta az apostolok lábát és megjövendölte Júdás árulását és Péter tagadását, Jézus elkezdi búcsúbeszédét. Először meg akarja nyugtatni az apostolokat, akik aggódnak, hiszen nem tudják elképzelni életüket az Úr nélkül, akivel évek óta állandóan együtt voltak. Jézus arról beszél nekik, hogy az a küldetése, hogy a mennyei Atyához menjen és ott helyet készítsen mindenki számára. Jézus útja a keresztúton és a feltámadáson keresztül vezet a mennyei dicsőségbe. De hová tartunk mi és milyen úton kell haladnunk? – kérdezhetjük. A mi célunk is az, hogy eljussunk az Atyához a mennybe. Ehhez az út egyedül Jézus. Általa és ővele juthatunk el az üdvösségre.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Vezesd, ó, Krisztus, valamennyi hűségest a hitben, hogy a keresztény hit hassa át egész életüket, és bátor tanúságtevőkké tegye őket a világ előtt üdvözítő küldetésed során, hogy az Egyház tudatos és cselekvő tagjai legyenek, akik bizonyosak abban, hogy Isten gyermekei, és testvérek minden néppel!

Kategóriák: http://evangelium.katolikus.hu/

2012. május 3. – Csütörtök, Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok (Jn 14,6-14)

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem.” Jn 14,6-14

Elmélkedés

Jézus mennybemenetele és a Szentlélek eljövetele után az egyház élete az apostolok tanúságtételével kezdődik el. Nagy meggyőződéssel kezdik el hirdetni, hogy Jézus feltámadt a halálból, Őbenne Isten mindenki számára felkínálja az üdvösséget, és Ő az út, az igazság és az élet. Aki Krisztus útjára lép, az rálép a megtérés útjára, arra az útra, amely az atyai házba, az örök életre vezet. Én vagyok az út, az igazság és az élet- tanítja Jézus a mai evangéliumi rész szerint. Az Egyháznak napjainkban is az a feladata, hogy rámutasson Krisztusra, mint az egyedüli útra, aki által az Atyához juthatunk. Ugyanakkor felelős az igazságért, amelyet Isten Krisztusban ragyogtat fel minden ember számára. És hirdetni kell, hogy az életet és az élet boldogságát minden ember Krisztusban találhatja meg.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mily nagy a te szereteted, Jézusom, testvérem, barátom és lelkem jegyese! Nekem, aki Júdásnál inkább oly sokszor elárultalak, nemcsak a béke és a szeretet csókját akartad adni, hanem eledelül adtad önmagad, és egyesültél velem, sőt, engem, a semmi és méltatlan teremtményt önmagaddá formálsz, mérhetetlen és végtelen Isten, én Teremtőm!

Kategóriák: http://evangelium.katolikus.hu/

2012. május 2. - Szerda (Jn 12,44-50)

Abban az időben Jézus hangos szóval hirdette: Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. Aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja meg, azt nem én ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot. Van bírája annak, aki megvet, és nem fogadja el tanításomat. A tőlem hirdetett ige ítéli el őt az utolsó napon. Mert én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött engem, hagyta meg nekem, hogy mit mondjak és mit hirdessek. Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta nekem. Jn 12,44-50

Elmélkedés

Jézus mai tanítása arra irányítja figyelmünket, hogy milyen szoros kapcsolat van tanításának hallgatása és megtartása között, hiszen a kettő feltételezi egymást. Nem elég tehát az üdvösséghez, ha valaki megelégszik a hallgatással, de nem törekszik arra, hogy a megismert igazságot mindennapi életében meg is valósítsa. De nem dicsekedhet azzal sem senki, hogy keresztény életet él, ha nem kíváncsi Jézus szavaira. A szentmise igeliturgiájában elhangzó olvasmányok és az azokat magyarázó prédikációk, a mindennapi szentírásolvasás és az arról való elmélkedés abban segítenek minket, hogy folyamatosan figyeljünk Isten üzenetére. A tanítás azonban nem maradhat „holt betű” számunkra, hanem meg kell elevenednie, aktív keresztény magatartássá és Krisztusban való életté kell válnia. Hordozzuk elménkben és szívünkben az „örök élet igéit”, és éljük az evangéliumot! Isten igéjének rendszeres hallgatása ösztönözzön minket Krisztus követésére: hallgassuk és tartsuk meg tanítását!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, nyisd meg szívemet az elveszett bárány reményére, hogy minden eltévedésem és bűnöm ellenére te keresel engem, s nem engeded, hogy örökre elvesszek. Add szívembe a megtalált bárány örömét, aki újra biztonságban érezhetem magam a te közeledben! Add, hogy őszintén megbánjam bűneim és megtapasztaljam a te végtelen irgalmadat!

Kategóriák: http://evangelium.katolikus.hu/

2012. május 1. - Kedd (Jn 10,22-30)

Abban az időben a templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt. Jézus éppen a templomban járt, Salamon oszlopcsarnokában. A zsidók körülvették őt, és megkérdezték: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!” Jézus így felelt: „Mondtam már nektek, de nem hiszitek el. Cselekedeteim, amelyeket Atyám nevében művelek, tanúságot tesznek rólam. De ti nem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.” Jn 10,22-30

Elmélkedés

A jó pásztor határozott elszántsága és a rábízottakért érzett szeretet érződik Jézus szavaiból, amikor arról beszél, hogy egyetlen ember sem veszik el azok közül, akiket az Atya neki adott, s akik hisznek benne. Ezt az isteni szándékot nem hiúsíthatják meg azok a zsidók, akik szembeszállnak Jézussal, akik nem hisznek benne, s akik elutasítják, hogy Jézust az Atya küldte. Jézus véghezviszi küldetését, összegyűjti mindazokat, akik hisznek benne, s követik őt. Jézus tanítványa megőrzi az egységet az általa alapított Egyházzal. Nem egy új, egy korábban nem létező egyházat keresünk és nem egy új egyházat építünk, hanem egy megújuló Egyháznak a tagjai vagyunk, s arra törekszünk, hogy e megújulásban mi is tevékenyen részt vegyünk. Meg kell tanulnunk Jézustól, hogy az evangélium hirdetése által mi is visszavezessük az eltévedteket az Egyház közösségébe.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézus Krisztus, lelkem Pásztora, vedd el tőlem minden bűnömet kereszted és szereteted erejében! Tiéd akarok lenni! Gyönge vagyok és a bűn sokszor fogva tart, de szeretném őszinte szívvel és teljes erőmből ismét megkísérelni, hogy mindennel szakítsak, ami Tőled távol tart. Életem egyetlen Pásztora, segíts ebben!

Kategóriák: http://evangelium.katolikus.hu/

2012. április 30. - Hétfő (Jn 10,1-10)

Abban az időben így szólt Jézus: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló. Aki viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az őr ajtót nyit neki, a juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Miután mind kivezette, előttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját nem ismerik.” Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de ők nem értették meg, hogy miről beszél. Jézus ezért így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára. Akik előttem jöttek, azok tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.” Jn 10,1-10

Elmélkedés

Az evangéliumok szerint Jézus több példabeszédben is pásztorhoz hasonlítja magát, a benne hívőket pedig bárányokhoz. A mi személyes kapcsolatunkra is érvényes ez a hasonlat, hiszen az Úr jó pásztorként vezet minket, az ő bárányait. Félreértés volna azt gondolni, hogy Jézus azt akarja, hogy „bárgyú birkák” legyünk, akikben nincs semmi önállóság, s csupán arra képesek, hogy együtt legyenek a nyájjal. Jézus ugyanis olyan pásztorunk, aki jól ismer minket, „nevünkön szólít”, törődik velünk és gondoskodik rólunk. A hasonlat azt jelenti számunkra, hogy engedelmesen követjük Jézust és megőrizzük a Vele való közösséget. Nem idegen számunkra, hanem jól ismerjük szavát, hangját, tanítását. Hallgatunk rá, mert tudjuk, hogy az örök élet felé vezet minket.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, mivel te a lelkünkben laksz, a te imád a miénk is, én pedig szeretnék abban szüntelenül részt venni; ezért lelkem kis edényként az élet e forrása alá tartom, és hogy ezt tovább tudjam adni a lelkeknek, hagyom, hogy végtelen szereteted hullámai elborítsanak.

Kategóriák: http://evangelium.katolikus.hu/

2012. április 29. - Húsvét 4. vasárnapja (Jn 10,11-18)

Abban az időben Jézus így szólt: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, otthagyja a juhokat, és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, – mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd ismét visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.” Jn 10,11-18

Elmélkedés

Isten szeretetének képviselői

A Papi Hivatások Világnapján régi szokás szerint a papnevelő intézetek növendékei országszerte elmennek a plébániákra, hogy hivatásukról tegyenek tanúságot. Ilyenkor a kispapok nem csupán a szentmiséken szoktak beszélni, hanem találkoznak a fiatalokkal és gyerekekkel is. Annak idején, kispap koromban én is voltam több helyen, s emlékszem, hogy a gyerekek arról kérdeztek, hogy miért leszek pap, hogyan döntöttem el, hogy pap leszek. A mostani kispapok elmondása szerint nekik ugyanezeket a kérdéseket teszik fel mostanában. Tavaly azonban a szokásos kérdések mellett megjelent egy új kérdés is. Ne törje senki a fejét, mert aligha lehet kitalálni. Inkább elárulom: Tud-e az atya gördeszkázni? Könnyű kitalálni, hogy Zoltán atya bemutatójának köszönhető ez a kérdés, amelyre a válasz egyértelmű: rajta kívül talán egyetlen pap sem tud gördeszkázni, de nincs rá szükség. A világ számára érdekes dolog volt, hogy valaki reverendában gördeszkázik, de ennek valójában nem sok köze van a papi hivatáshoz, legfeljebb annyi, hogy minden pap a saját képességeivel igyekszik megnyerni az embereket. Érdemes arra is gondolnunk, hogy mi lett a gördeszkázás eredménye? Nagyon egyszerűsítve adok választ: Három gyerek elhatározta, hogy misére fog járni és háromezer gyereknek megjött a kedve a gördeszkázáshoz. Ha a számok éppen fordítva lettek volna, akkor örülhetnénk az eredménynek, de a média más irányba segítette a különleges produkciót.

Ma, a Papi Hivatások Világnapján azzal a szándékkal ünneplünk, hogy mindannyian hálát adjunk Istennek papainkért, akik a papszentelés révén szent hatalmat kaptak, hogy Krisztus nevében és az Ő tekintélyével szolgálják az embereket. A papi hatalom tehát nem uralkodást jelent, hanem szeretettel végzett szolgálatot, amely akkor hiteles, ha a pap mindenben hasonlít Jézushoz, a jó pásztorhoz. Mit jelent számunkra, számomra ez a hasonlóság. Papként mindenekelőtt a mindennapi szentmiséből, a szentáldozásból, mint kimeríthetetlen forrásból merítek erőt lelkipásztori szolgálatomhoz. Ehhez jön a rendszeresen, naponta végzett imádság, amely a személyes megszentelődés eszköze, ugyanakkor a rám bízottakért végzett imádság is. Krisztus tanításának, azaz az evangéliumnak a tanulmányozása, a róla való elmélkedés a harmadik forrás, amely segít abban, hogy életemet az ő életéhez igazítsam. Ezek azok az alappillérek, amelyeken nyugszik minden pap hivatása. Krisztussal élünk, Krisztustól tanulunk, hogy őt hirdethessük szavainkkal és életünkkel egyaránt. Nem szórakozásra és nem gördeszkázásra akarjuk tanítani a gyerekeket és a fiatalokat, hanem arra, hogy éljenek Krisztushoz és az ő evangéliumához méltóan.

A hívek, az emberek sok esetben azt várják tőlünk, hogy elvégezzünk bizonyos feladatokat. Tartsunk szentmisét, kereszteljük meg az újszülötteket, áldjuk meg a házasulandókat, gyóntassunk és tartsunk hittanórákat, végezzük a temetési szertartást. Ha pedig van még időnk, szervezzünk közösségi programokat, irányítsuk a templomok felújítását és a karitatív tevékenységet. A pap ennél többet akar adni. A felsorolt tevékenységeivel és minden egyéb más munkájával, sőt, egész életével Isten szeretetét közvetíti az emberek felé. Vegyük észre Isten szeretetét, amely a papok szolgálata által árad ki az emberekre. És legyünk hálásak ezért a szeretetért! Istennek mondjunk hálát ezért a szeretetért!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te összegyűjtöd és őrzöd nyájadat, az Egyházat, és fáradhatatlanul indulsz az eltévedt bárányok után, hogy visszavezesd őket a közösségbe. Ismered és nevén szólítod mindazokat, akik nyájadhoz tartoznak. Te vagy a Jó Pásztor, aki a kereszten életedet adtad juhaidért, az emberekért. Hívj fiatalokat a papságra, hogy téged követve egész életükkel megmutassák a világnak és nekünk szereteted! Segíts minket, hogy a papjaid által hirdetett evangéliumhoz méltóan éljünk!

Kategóriák: http://evangelium.katolikus.hu/

2012. április 28. - Szombat (Jn 6,60-69)

Abban az időben, amikor Jézus Kafarnaumban az élet kenyeréről beszélt, tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?” Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szól hozzájuk: „Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni. Aztán így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.” Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter ezt válaszolta neki: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.” Jn 6,60-69

Elmélkedés

Az elmúlt napokban olvasott élő, mennyei kenyérről szóló jézusi beszéd után elhangzó emberi válaszokról hallottunk az evangéliumban. Annak ellenére, hogy személyesen látták a kenyérszaporítás csodáját, sokan nem fogadják el és visszautasítják Jézus tanítását, amelyet a csodát követően a mennyei kenyérről mond. Egyesek bizonyára nem értik Jézus kijelentéseit erről az élő kenyérről, a lelki táplálékról, amely Krisztus teste. Mások talán nem lelki kenyérre vágyakoznak, hanem ingyen földi kenyérre, hogy ne kelljen azt fáradságos munkával megszerezniük. Ismét másokban talán nem volt hit, hogy elfogadják azt, hogy Jézus önmagát tudja ajándékozni a kenyérben az embereknek. E kételkedés és hitetlenség ahhoz vezet, hogy többen elhagyják a Mestert. A másik oldalon viszont ott látjuk a hűséges tanítványokat, akik kitartanak az Úr mellett. Az ő nevükben Péter apostol tesz hitvallást: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak.” A kijelentés tanulsága a következő számunkra: Aki hiszi, hogy Jézus tanítása az örök élet igéje, az talán könnyebben hisz abban is, hogy Krisztus Teste az örök élet kenyere.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézusom, neked szentelem szívemet, zárd a tiédbe. Szívedben akarok lakni, szíveddel akarok szeretni, szívedben akarok élni. Szívedből akarom meríteni az igazi szeretetet, mely felemészti szívemet: benne erőt, világosságot, kedvet és igazi vigasztalást fogok találni. Jézusom, szívem a te szíved szeretetének oltára legyen, oltár, amelyen magamat neked áldozom. Szemem mindenkor szent sebeidre tekintsen, elmém mindig irgalmadra gondoljon.

Vianney Szent János

Kategóriák: http://evangelium.katolikus.hu/